k, csak így, kicsivel és pont nélkül

hát az nem volt, császármetszés lett. egészen a 39. hétig minden ment a maga útján, csak ott álltak meg a dolgok. ahogy korábban írtam a gyerek már a 30. héten befordult a helyére, a 38. végére lement, elvileg nyomnia kellett volna azokat az idegeket, aminek hatására az oxitocin hormon termelődik és megindulnak a méhösszehúzódások, hát ezek nem jöttek. a 41. hét betöltésekor mondta a doki, hogy tovább nem várunk, kezd öregedni a lepény és kevés a magzatvíz is, megindítja másnak burokrepesztéssel a szülést. be is mentünk pénteken a kórházba, elfolyatták a magzatvizet, kaptam oxitocint infúzióban, nagyon kis fájások beindultak. ctg-n folyamatosan figyelték a fájások erősségét, gyakoriságát és a magzat szívhangját. ez utóbbi sajnos néha kihagyott, azaz aritmiás lett a gyerek. leállították az oxitocint. a fájások elkezdtek eltűnni, de az aritmia megmaradt. megkonzultálták a kórház gyerekorvosával is, hogy mindenképpen ki kell szedni. ekkor ijedtem meg, pedig az egész terhesség alatt nagyon nyugodt voltam, a szüléstől sem féltem. de utána már minden simán ment. a legvacakabb a katéter felhelyezése volt és utána az a kb. negyed óra, amíg nem kaptam az érzéstelenítőt. 8-an sürögtek körülöttem a műtőben.  mindenki tippelt, hogy fiú lesz-e vagy lány, kivéve a helyettes dokimat, aki tudta. 5:2 volt a fiú javára. az epidurális érzéstelenítéssel kezdtük. a 2 aneszteziológus hölgy nagyon profi volt, semmit nem éreztem az egészből, az első csak 1 bőr alá menő érzéstelenítő szuri volt, utána adták a gerinc mellé. aztán már letakartak és csak a kommenteket hallottam. a fiatal doki mellett az intézetvezető is segített, minden nagyon gyorsan történt. közben az aneszteziológusok folyton kérdezgettek. mikor kivették nem is láttam, rögtön vitték ki, csak mondták, hogy ez a sírás már ő. Gergő látta előbb. nekem már megmosdatva felöltöztetve hozták oda, persze akkor még nem foghattam meg, csak rátették a mellkasomra. az volt az első benyomásom, hogy milyen nehéz, pedig előtte már mondták az adatait. a második, hogy milyen szép. és kint már nem volt semmi baja Vilmosnak. egyébként az utána lévő rész tűnt végtelen hosszúnak, míg kitakarítottak és összevartak mindent, meg azt éreztem is valamennyire a jobb bordáim alatt, otdáig már nem hatott az érzéstelenítő. 3 órát voltunk 3-asban a szülőszobán a megfigyelőben. nem emelhettem fel a fejemet sem, de innom azt kellett, pedig végtelen számú infúziót kaptam reggeltől. de szomjas is voltam, úgyhogy azért ittam szívószállal. aztán vittek a szobámba. (2 ágyas, modern, kényelmes  állítható ággyal.) elég gyorsan elmúlt a zsibbadás a lábaimban, de aznap nem kelhettem fel, legalább megfordulhattam. a szobatársam csodálkozott, hogy milyen jól bírom, meg másnap reggel 5-kor is, mikor először felkelhettem és zuhanyozhattam.

megszületett 58 cm-rel, 3700g-mal.

lejárt az idő, amit bent tölhet, úgyhogy holnap reggel elkezdik kitessékelni.

fura dolog ám ez, ahogy számolják, hogy mikorra kellene érkeznie a jövevénynek. az orvosok számítása szerint csütörtök lett volna, de kicsit utána számoltunk és ha a fogantatástól nézzük, akkor pedig hétfő lesz.

egyre többször kell menni vizsgálatra most már a kórházba. szerencsére, nem minden nap. pénteken délelőtt voltam legutóbb. ctg/nst-vel kezdtük, pont, amikor a legjobban dörgött, villámlott, úgyhogy nem aludt el. :)  teljesen jó lett az eredmény. aztán megnézte a doki a méhszájat és mivel már nyitva van kb. 1 ujjnyira. vett magzatvíz mintát is, hogy milyen a minősége. állítólag ez a protokoll. hát ennek nem nagyon örült a baba, végig rugdosott és utána is csak nehezen nyugodott meg, nem tetszett neki, hogy piszkálják. mondjuk nem lehetett kellemes neki, mert teljesen lent van a feje, a szülésznő még a haját is látta.
aztán ultrahanggal még gyorsan megnézték, hogy mennyi a magzavíz, de elég. szóval nagyon alaposak voltak. ha nem történik semmi a hétvége hátralevő részében, akkor holnap reggel kell mennem újra.

az ma van, de még semmi. az utolsó ultrahang pedig holnapot jósolt. mondjuk este újabb hidegfront érkezik, de hát ez eddig sem volt hatással se rám, se a magzatra. úgy néz ki, hogy a dokinak az első jóslása jön be, hogy túl fogom hordani.

és mindenki jobban aggódik és izgul nálam, élükön Gergővel. ezúton is megnyugtatnám őket, hogy minden rendben lesz.

Eddig 1x virágzott csak, mikor megkaptam, aztán többet sose. de azért nem adtam fel, locsoltam a többivel együtt, és tessék, 4 bimbó is jött rajta és mind kinyílt.

Tegnap volt a 4. ebből a baba szívhang és méhösszehúzódásos vizsgálatból. ez azt jelenti, hogy hogy már csak túlhordás esetén kell újabb, na meg vajúdáskor is rám teszik majd. nem mutatott semmi különöset tegnap. már pici méhösszehúzódásokat igen. az előzőekhez képest ez is vmi. a babát megint úgy kellett felkeltenünk. nagyon aludt. előtte úsztam, az biztos álomba ringatta.

a helyettes dokival találkoztunk, ugyanis az enyém elutazott szabadságra. rendesnek tűnik.

ha péntekig nem történik semmi, akkor a kórházba megyek NST-re. de érkezik újabb hidegfront, most már hátha lesz hatása.

lassan kezdem behozni a lemaradásaimat a házimunkákból. pl. ma már a karácsonyi terítőket is sikerült kimosom.

a kívánt hatás elérése érdekében ma igazi indiait vacsorázunk.

Hát nem értünk el semmit, de legalább volt egy jó esténk. én sáfrányos-paradicsomos bárányt ettem vajas naannal, Gergő pedig taj mahal csirkét szintén vajas naannal. csak az előétel a csípős papardam volt igazán csípős, a többi azután már nem. azért ittunk mellé lassit. Gergő mangósat, én pedig megkóstoltam a sósat. finom volt.

Ma volt az utolsó ultrahangos vizsgálat. szépen megnőtt és kikerekedett. a becsült súlya 2823g a méretei alapján, de ez valószínűleg azért több lesz a valóságban. a feje teljesen lement, ahogy a hasam is, ez azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban megindulhat a kifelé. ami nem ártana, mert most ez már tényleg eléggé kényelmetlen érzés. és egyébként is nagyon várjuk. amúgy minden rendben. ma még úsztam egyet.

a második alkalommal már jobban viselkedett. előre ettem, hogy felkeljen, mire odaérek. persze, azért még ott is ettem és beszéltem hozzá, nehogy visszaaludjon, így szinte végig ébren volt és bőven produkálta a kellő mocorgásszámot. a méhszáj nyílik szépen lassan tovább, úgyhogy minden megy a maga útján.

tegnap este heverésztünk a kanapén és egyszer csak kifelé kezdett tapogatózni. egészen érezni lehetett a kezét. ha oda tettük a miénket visszahúzta, ha elvettük folytatta. szóval játszottunk egy kicsit.

hajnalban jósló fájásra ébredtem, vagyis méhösszehúzódásra. rögtön felismertem. nem is gondoltam volna. a hasam aljáról indult és sugárzott ki a gerincem felé. csak pár perc volt, de ez is azt jelenti, hogy nagy a készülődés. ma reggel meg arra ébredtem, hogy szét akar menni a csípőcsontom mindkét oldalon, szóval az is elkezdett nyílni. most már tényleg nincs sok hátra. ráadásul hidegfront jön.

ma volt először. raktak két érzékelőt a hasamra. az egyiknek a méhösszehúzódásokat kellett volna mérnie, ha lett volna, de még nincs. a másiknak a magzat szívhangját. fél órát ott ücsörögtem eléggé mozdulatlanul, de azért fel kellett ébreszteni a manót, mert persze a buszon még virgonc volt, de a sétától bealudt. ezt csokival meg cukorkával meg egy kis masszírozással tettük. és olyan jól sikerült, hogy utána sem aludt vissza, azaz jó sokat rugdosott és mocorgott.

az előrejelzések szerint még 2 hét van hátra. lent van a feje eléggé, és már a méhszáj is kinyílt egy kicsit. mostantól már hetente kell járnom dokihoz. szerencsére légkondis a hely és mellette van az uszoda, úgyhogy egybekötöm a kellemeset a hasznossal. bár az úszás az még mindig kötelezően ajánlott, még mindig kellemes elfoglaltság ebben a  kánilkulában.

szerintem nem bírom sokkal rosszabbul a hőséget mint máskor. nem olyan óriási a hasam, mint pl. annak a csajnak, akit tegnap láttunk a kórházban. mondjuk magasabb volt mint én, de vékonyabb alkatú és hozzá egy iszonyú nagy has, azon gondolkoztunk, hogy ő vajon hogyan fogja megszülni azt az óriási babát. hamár a kórházban voltunk aneszteziológiai konzultáción - ami abból állt, hogy egy aneszteziológus megnézte a leleteimet, meghallgatott és azt mondta, ha arra kerülne sor, akkor EDA-s császár mehet - a szülőszobán is körülnéztünk. Gergő az elején kicsit megijedt az előkészítőben lévő vizsgáló széktől, de hát az már csak ilyen, a többi azért jobban tetszett neki. nem egy túl puccos hely, de szerintem megfelelő lesz.  2 szülőszoba van, egy kisebbb és egy nagyobb. a kisebb szobában van labda, bordásfal, franciaágy, szülőágy, ez a barátságosabb nekem. van egy külön helyiség káddal. és van a nagyobb, ahol szintén hasonló a berendezés, csak ott nagyobb a tér középen. ide kapcsolódik az újszülöttek mosdatására és ellátására szolgáló helyiség is, de azt külön meg lehet közelíteni a folyosóról is.

még mielőtt terhes lettem már ki voltam akadva ezektől a  divatos kismama fogyókúráztató cikkektől, orvosoktól, védőnőktől. mindamellett sosem tudtam elképzelni, hogy terhesen vagy anélkül elhíznék. a 33. héten járok (a 40-ből) és eddig 10 kg-ot szedtem fel. hátulról még mindig nem veszik észre, hogy terhes vagyok. az én testtömegindexemhez 11,5-16,5 kg közötti hízás normális. a hangsúly sztem a mozgáson van, ami ugye kötelezően ajánlott hála az orvosomnak.

az elején ugye alig bírtam enni, leginkább csak levest, habár nem hánytam, és csak esténként voltam rosszul. meg is látszott a vérképen az eredmény, mert ment le a vörösvértestszám rendesen. ennek ugye egy része természetes, mint írtam már, hogy hígul a vér, hogy átférjen a méhlepényen.

az első 3 hónap után megint rendesen, kiegyensúlyozottan tudtam enni, ahogy előtte. fehérjét, szénhidrátot, zsírt, rostot. vissza is emelkedett a vörösvértestek száma. mondjuk eléggé extrán egészségesen kell ennünk Gergő miatt is kevés zsírral, kevés cukorral. pl. a bolti jégkrémek már ehetetlenül édesek számunkra, aztán 0,5%-os zsírtartalmú cserpes tejet iszunk és hasonlók. de azért szoktam enni tésztát, csokit és sütit is. nem korpás keksz a desszert, mert azt utálom. ettől függetlenl ragyogó lett a  terheléses vércukor vizsgálat eredménye is. és nincs olyan, hogy csak zöldséget vacsorázom. leginkább azt eszem, ami jólesik, de azért ügyelek, hogy legyen elég  vastartalmú étel máj, májkrém, spenót, hús... az alma nagyon bevált, mint gyümölcs, bár most már egyre kevésbé van.

szóval a mozgás miatt szerintem. és tényleg a legjobb az úszás. a szobabicikli és az elliptikus tréner se volt rossz. most már ez utóbbin nem tudom tartani az előírt 125-130 közötti pulzusszámot, folyton felmászik 140-re, lassabban meg nem engedi a gép, hogy mozogjak, mert akkor rögtön azt hiszi, hogy leálltam, úgyhogy maradt a bicikli. de az úszás tényleg a legjobb, mert mindent megmozgat, de a hátamon segít a legtöbbet, hogy ne fájjon. ha kihagyom, azt rögtön megérzem.

hosszú szünet után tegnap volt a 3. UH. már egészen formásan néz ki, nem csak csont és bőr, hanem már van rajta zsír és izom is. persze nem olyan képet adott az uh-os asszisztens, amin ez látszik, hanem túl közeli csontvázasat. nem valami nagy fotós, ezt már múltkor is megállapítottam, akkor is vmi hasonlóan szörnyű képet adott. végül is nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindent lemért, leellenőrzött és ezek szerint minden rendben van. az orvos pedig részletesen elmagyarázta az adatokat, hogy mi mit jelent. a jelenlegi becsült súlya a méretei alapján 1245g, így az orvos az jósolja, hogy kb. 3250g lesz csak a születési súlya, az én testmagasságom alapján gondolt 3700-3800-hoz képest. ez viszont nekem jó hír, könnyebb lehet így a szülés. majd lesz ideje megnőni idekint. és ami még lényeges, már megfordult, fejjel lefele, menetirányban áll. ezért szoktam érezni, hogy a bordáimmal próbálkozik focizni.

a rövidlátásom miatt a szemész a császárt javasolta, pedig más baja nincs a szememnek, és már nem "divat" ezért császározni, így megbeszéltük az orvossal, hogy a "könnyű" szülés az még mehet, a megerőltető, több órás kitolási szakaszt viszont nem vállaljuk.

mondhatnám, hogy kedvenc kirándulóhelyünk. most a koliba bieli potok nevű szálláson voltunk kb. 15-en. nagyon szép könnyűszerkezetes építési móddal kombinált faház. az első éjjel úgy aludtunk, mint a bunda. de a második éjjel szidtam a tulajdonost, hogy nem szólt előre, hogy egy esküvő lesz alattunk hajnalig, ami miatt igen rosszul, pár órácsák tudtunk csak pihenni. ezt be is írtam a vendégkönyvükbe, hogy szokják.

természetesen nagy túrákra már nem vállalkoztam és Gergő miattam hagyta ki a Sucha Bela  túrát, amiről pár éve szintén lemaradt. helyette sétáltunk egy nagyot, azután a poprádi aquacity-ben leúsztam a heti adagomat. majd nagyon finom kolbászos káposztalevest, fokhagymalevest és juhtúrós galuskát ettünk a mellette lévő kolibában.

este volt isteni szalonnákból szalonnasütés a ház udvarán, kaptuk a piákat a személyzettől, hogy majd el tudjunk aludni a zaj ellenére. vagyis csak a többiek, én csak a sütiből fogyasztottam. de azért nekik sem használt annyira jó altatóként, kivéve hoppala kisasszonyt.

egyébként a látszat és az első benyomások ellenére nagyon kedves a személyzet, igaz ezt ki kell érdemelni.

az esővel viszont végig szerencsénk volt, csak hazafele kapott el minket egy óriási zuhé, hogy 50-nel cammogva alig láttunk ki a szélvédőn.

kicsit azért messze volt, asszem mostanában nem megyek már ilyen távolságra, a hátam elég rosszul bírja az 5-6 óra ülést.

pénteken áramszünet volt mikor odaértem az uszodába, így 200,-Ft-tal olcsóbb volt a jegy, de mire beértem az öltőzbe és levettem a cipőmet visszajött. vicces volt esőben úszni. nem láttam semmit a vízről visszacsapódó esőcseppektől. de amikor kisütött a nap, akkor a napfény visszatükröződésétől nem láttam. asszem, be kéne szereznem egy sötétített úszószemüveget.

apropó áramszünet. ma este nálunk volt, vacsorafőzés közben. megint beázott vmi vezeték.  a krumpli sütését kénytelenek voltunk a gázon befejezni. a hamburgerhúst fejlámpával a homlokomon sütöttem. de a gyertyafényes vacsora közben visszajött az áram.

tegnap este isteni 6 fogásos menüt ettünk. voltak régi ismerős fogások, mint a kacsamáj tokhallal és mangó chutney-val. de vadi új tavaszi ízek is, mint a spárgakrémleves, vagy az orada vagdalt kétféle petrezselymes rizottóval és karamellizált fehér spárgával, vagy a borjúszelet cukorborsóval... de azt hiszem, a sült kacsa párolt káposztával volt az est fénypontja. a báránysült is nagyon finom volt, de sajnos olyan rész jutott, amin sok volt az ín. a desszert mentás mályvacukor, isteni eper szorbet és egy csokidárdával átszúrt eperszem volt.

csütörtök este az A38-on megkezdtük a jövő nemzedék zenei nevelését. Tóth Evelinen nagyon meg volt illetődve, meg sem mert mozdulni. nekem sem nagyon tetszett, nem az én stílusom ez a moden jazz, de hát Mitsourát vártuk, így meghallgattuk őt is. Mitsourán már mocorgott, addigra vagy megszokta, vagy az jobban tetszett neki is. :)

a orvos megint megdicsért. jók lettek a laboreredmények. a terheléses vércukor teszté is. így nem kell diétáznom. viszont változott a kórház, mivel a tétényi útiból kitúrták a dokit, ezért valószínűleg itt szülök majd.

egy hónap múlva lesz a következő UH, azaz most csak abból tájékozódunk, hogy mi újság odabent, hogy mekkorát nő a hasam, ami elég nagy már, kb. 2 centivel feljebb van már a méhem, mint az átlag ilyenkor, vagyis hosszú baba lesz az orvos szerint. meg abból, hogy mennyit mozog. elég sokat boxol, rugdos és forgolódik.